punk nem punk mindegy
joyce 2006.07.17. 00:44
nm érdemes vitázni...
Green Day: Bullet in a Bible
Szerintem is pitiánerség azzal foglalkozni, hogy mennyire punk a Green Day, de azért úgy gondolom, hogy ha valaki megengedhette, hogy rányomjanak egy „Töltsd le a mobilodra a legjobb Green Day csengőhangokat, háttérképeket és nézd meg a legjobb videókat a […] oldalon!” feliratú matricát erre a kiadványra, akkor én is megengedhetem magamnak, hogy kicsit elidőzzek a kérdésnél. Nem azért, mert valamennyire is számít ez, hanem csak azért, mert nekem még most, a konzumpunk reneszánsz (vagy mi) kellős közepén is némi kognitív disszonanciába kerül szembesülni az ún. lázadó attitűdöt közvetítő zene és hatvanötezer, jól láthatóan inkább a tinimagazinok lapjait, semmint a Discharge dalszövegeit bújó rajongó találkozásával (ugye érezhető, hogy hol a hangsúly? Nem a számadattal van baj). Tény persze, hogy a Green Day punkabb, mint valaha, amennyiben jelenleg nem az orrtúrás jelenti a kardinális kérdést Billie Joe Armstrongék számára, aztán az is tény, hogy a Green Day punkabb mondjuk a Good Charlotte-nál, de ezt azért én még mindig nem mondanám per definitionem punknak. Inkább rock and roll ez, méghozzá – mint az kiderült nyáron az Arénában, és most kiderül a dobozkában található DVD-ről is – az igazi, cirkuszos típusból. (Egyébként ez is rá van vinyettázva a borítóra – legalábbis nálam az, hogy „The Greatest Show On Earth”, meg „One of the best shows in rock”, mellette egy mérvadó szaklap nevével valami ilyesmit jelent.)
Más kérdés persze, hogy miközben azon kukacoskodok, hogy mi is a punk, zabálom az arénarockandrollt is, és pont emiatt bekajáltam a Bullet in a Bible-t is, mert arénarockandrollnak tényleg nagyon jó ez. Nem több vele a gond, mint az amúgy szintén nagyon jó American Idiot albummal: kicsit sok a rizsa, de ennyi még belefér. Magyarul ahogyan az American Idiot is jobb lett volna például a Wake Me Up When September Ends agyonrotált nyáladzó klipje nélkül, úgy mondjuk az eme kiadvány fő vonzerejének számító DVD is jobb lenne, ha a rajta lévő koncertfelvétel nem lenne kibélelve mindenféle nyáladzó interjúkkal, debil rajongókról készült felvételekkel, meg enyhén demagóg zenekari hadtörténetimúzeum-látogatással és üres pacifista szólamokkal. Félreértés ne essék, nem a Marduk-rajongó kiabál belőlem, nekem aztán nem kell magyarázni a háború értelmetlenségét és borzalmait. Csak arról van szó, hogy szerintem nem ártana mondjuk az egyik konferanszában minden politikusnak nagy fuckyou-t küldő Billie Joe-t leültetni egy beszélgetésre a Bush-t nála semmivel sem jobban kedvelő Trial-es Greggel, mert ez ügyben lenne még mit tanulnia tőle. Ahogyan Samuel Bayer rendezőnek is lenne mit okulnia vizuális politizálás terén mondjuk Paul Greengrasstól.
Na de álljak már le, hiszen mondom, hogy így is bekajáltam a Bullet in a Bible-t. Tudniillik rockandrollozásból már senkitől semmit nem tudnának tanulni Billie Joe-ék, és koncertfilm-rendezésből Samuel Bayer sem szorul korrepetálásra, ez a Milton Keynes-ben, két este, kétszer hatvanötezres közönség színe előtt rögzített felvétel meg a rizsával együtt is egy live anyag, ugyebár. Ilyen értelemben pedig nem is nagyon lehet belekötni: megkapjuk élőben a hibátlanul teljesítő Green Day és vendégzenészei előadásában az American Idiot-turné csaknem teljes koncertmenüjét a hozzá kapcsolódó csinos kis show-val és egy lelkes publikummal (tekintsünk rá így, és mindjárt szeretni fogjuk) együtt, avatott kezek által kép-és hangfelvétellé konzerválva. Néhány nótát ugyan kigyomláltak, és van, amiért tényleg nagy kár (nem a közönség néhány tagjából röpke félóra alatt összetoborzott zenekarral előadatott Knowledge-re gondolok, azt kifejezetten jó ötlet volt kihagyni), de nem kell telhetetlennek lenni: ez itt így is egy combos élő anyag, ráadásul egyszerre el lehet vele tömni a CD- és a DVD-játszót is.
Csúcsformában lévő zenekar, őrjöngő tömeg, hasznos kisegítő zenészek, durrogó petárdák, tűzijáték, sörvirsli a szobánkban és a discmanünkben, hát mi kell még, kérem szépen? Ja, persze. A csengőhangok meg a háttérképek. De aztán tényleg csak a legjobbakat töltse le mindenki!
A CD-n és a DVD-n elhangzó dalok:
1. American Idiot
2. Jesus Of Suburbia
3. Holiday
4. Are We The Waiting
5. St. Jimmy
6. Longview
7. Hitchin' A Ride
8. Brain Stew
9. Basket Case
10. King for A Day / Shout
11. Wake Me Up When September Ends
12. Minority
13. Boulevard Of Broken Dreams
14. Good Riddance (Time Of Your Life)
|